Home / Ország, Világ / Belföldi hírek / Tucatnyian emlékeztünk a sajtószabadságra

Tucatnyian emlékeztünk a sajtószabadságra

A Szapudi-asztalnál, Siófokon.

 

A nyolcvanas évek vége felé nagyobb volt a sajtószabadság, mint ma jó néhány médiumnál – mondta Gyarmati László március 15-én Siófokon, a Szapudi-asztalnál.

Nem csak az 1848-as hősökre emlékezünk, hanem a Magyar Sajtószabadságra is – így Gyarmati. – Hiszen évek óta ez a nap a szabad sajtó napja. Emlékezzünk ne csak az 1848-as hősökre, akik “kivívták és követelték a sajtó szabadságát”, hanem azokra is, akik mindezt a mi időnkben megvalósították! A HÉ! Helyi Érték Egyesület két éve létrehozta a “siófoki sajtószabadság” jelképét, a Szapudi-asztalt. A Siófoki Hírek egykori szerkesztősége előtt, a katolikus templom mögötti parkban. Az asztalon egy fából faragott nyitott könyv emlékeztet a Siófoki Hírek alapító főszerkesztőjére, Szapudi András író, újságíró, szerkesztőre, valamint az 1988-ban létrehozott Siófoki Hírek városi lapra. Amely a maga korában az ország egyik első városi lapja volt, s szerkesztésében, tartalmában is igen magas színvonalon szolgálta a siófokiakat. Szapudi András helyet biztosított a helyi önkormányzat (akkoriban tanács) híreinek, felhívásainak is, de a lap nagyobbik része riportokkal, publicisztikával, érdekes emberek portréival, irodalmi-kulturális írásokkal és városi hírekkel volt tele. Szakmai színvonala példaként szolgált más városi újságoknak is. A lap a lehetőségekhez mérten független volt, a szerkesztésbe nem szólt bele “föntről” senki. Ezt annál is jobban állíthatom, hiszen az olvasó szerkesztői feladatokat az első lapszámtól fogva én töltöttem be”.

Tucatnyian voltunk ott március 15-e kora estéjén, a fáklyás felvonulás előtt. Valaki a Szabad Siófok szamizdat (röplap?) első példányát osztogatta, mondta is Gyarmati Laci, hogy „nem gondoltuk volna 1990 tájékán, hogy ide szorul vissza a szabad sajtó…”. A korábban a Somogyi Néplapnál is újságíróskodott, majd a Siófoki Hírek főszerkesztői állását pályázaton elnyert kolléga (Szapudi nem pályázott, hiába kérlelték) arra is emlékeztetett: még az „átkosban” Szapudi András odáig merészkedett, hogy bírálni merészelte a városi tanács lapjában Gáti István tanácselnököt. Mutatták is emberei a tanácselnöknek az ominózus cikket, de ő azt válaszolta: ha a főszerkesztő így gondolja, biztosan igaza van…

No ez az, ami ma nehezen képzelhető el – állapíthattuk meg mi, úgy tucatnyian, akik összegyűltünk a „sajtószabadságra emlékezve”. A Siófoki Hírek történetéhez még annyit tett hozzá Gyarmati: a lap egészen a kinevezése végéig, 1999. december 31-ig intézményként működött, s a szerkesztésbe továbbra sem szólhatott bele “föntről” senki. „Úgy látszik, ez nem mindenkinek tetszett, mert 2000 januárjától a szerkesztőséget, mint intézményt megszüntették, s a szerkesztést rábízták a Polgármesteri Hivatal sajtóreferensére. Ezek után a lap “átment” önkormányzati szócsőbe, s függetlensége végleg megszűnt”.

És beszéltünk még a Szapudi-asztalnál a média jelen állapotáról, a jól fizetett álhír- és hazugsággyárakról, de már gyűlt a nép a fáklyás felvonulásra, a harmonikás pedig azt énekelte: „Kossuth Lajos azt üzente…”

About Fónai Imre

Check Also

Törvényjavaslat tavainkért, így a Balatonért is

— vajon megszavazzák? Vagy egyáltalán, engedik a T. Ház elé vinni?   A Mérce cikke: …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük