Megjelent a SiópArt! Így, felkiáltójellel, mert ez önmagában is hír, jó hír.
A SiópArt Siófok első kulturális folyóirata.
Azt, hogy hányan olvasnak ma kulturális folyóiratot (prózát, verset, kritikát), csak tippelni lehet, de ha nem volna SiópArt, akkor biztosan még kevesebben lennének… A néhány éve próbaszámmal indult periodikát tavaly még támogatta Siófok város önkormányzata, ám a képviselő-testületi többség idén már nem tartotta erre érdemesnek, máshol keresett (és talált) helyet annak a pár milliónak (nem feltétlenül ezekkel a milliókkal, de például a Roma Nemzetiségi Önkormányzat támogatását ugyanakkor 6-ról 10 millióra emelték…).
Hogyan, miből tartja el magát manapság, ebben a helyzetben egy kulturális folyóirat? – tettük fel a kérdést az idei második szám szerdai bemutatója előtt Völgyi Lajos szerkesztőnek. A vállalkozó-irodalmár-MSZP-s önkormányzati képviselő azt felelte: magán adományokból.
A SiópArt kiadója amúgy a siófoki önkormányzat cége, a Balaton-parti Kft. S a legfrissebbet Podmaniczky Szilárd író, főszerkesztő ajánlotta a közönség figyelmébe a könyvtárban.
„Nekem a balatoniság ma is egész éves kötődést jelent” – mondja a folyóiratban olvasható interjúban Csapody Kinga, a Manó Könyvek siófoki születésű főszerkesztője.
„A vízimanók a Manókirály víz alatti kastélyában tébláboltak a Balaton közepén; kártyáztak, nádfonatot készítettek” – olvasható Mechler Anna meséjében.
Völgyi Lajos második kötetéről, a Feketekönyvről is olvasható kritika a most megjelent SiópArtban.